A megmozdulások közös jellemzője, hogy a családi klánok uralta országokban valóban alulról jövő, népi kezdeményezés volt a „forradalom”, amely meglepte mind Európát, mind az Egyesült Államokat. Erről beszélt előadásában N. Rózsa Erzsébet, az MKI tudományos főmunkatársa. Különösen az internetet használó fiatalság szerepe volt nagyon jelentős a tüntetések megszervezésében. További közös vonás, hogy a „világhálós forradalmároknak” nincs kinevezett vezetőjük egyik országban sem. Tunéziában, ahol a térség országai közül elsőként rendeztek választásokat, a magas részvételi arány azt mutatta, hogy az ország lakói a korábban jelzett fásultág ellenére aktív szerepet kívánnak játszani saját jövőjük alakításában.

Csicsmann László egyetemi adjunktus alapvetően az iszlamizmus szerepére hívta fel a figyelmet. Az ideológia-mentes tüntetések helyzetbe hozták az iszlamistákat, de véleménye szerint nem kell attól tartani, hogy túlságosan erős befolyásra tesznek szert. Rasid Gannúsi választásokat nyerő mozgalma, az Ennehda mérsékelt, elvben elfogadja a demokratikus értékrendet, és hajlandó a politikai pártokkal együttműködni.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés egy évet kapott arra, hogy a megfelelő jogi kereteket megalkossa. Azt követően új választásokat írnak ki.